Szertelen Gerjedelem

Vannak diktátorok, akikre akkor is emlékszel, ha a hátsó sorban ülve Gizike kilógó bájait bámultad a töri órán. Hitler, Sztálin, nem nehéz feladat. Viszont vannak olyan arcok, akik bár kispályások voltak az előbb említett tömeggyilkosokhoz képest, mégsem szabad róluk megfeledkezni.

Jean-Bédel Bokassa

Bokassa sem volt száz, az teljesen biztos. Pedig milyen jól indult a figura, csak a végére hagyta el valahol az eszét, de ne rohanjunk ennyire előre. Afrika Napóleonja, legalábbis kinézetre, Jean-Bédel Bokassa korántsem volt unalmas ember. Persze az általa puszta kézzel megölt emberek nem ezzel a jelzővel illették volna. 1966. január 1-én megbuktatja rokonát, David Dackot, majd a hadseregre támaszkodva egy idő után korlátlan hatalomra tesz szert. Az egykori idegenlégiós példaképe, Napóleonhoz hasonlóan császárrá koronáztatja magát, nem is akármilyen külsőségek között. A szokásos diktátoros jellemfejlődés Bokassa esetén is szép egyenletes ívű: egyre paranoiásabb, egyre többet iszik, egyre többen tűnnek el. A vége persze ismét egy viharos diktátoreltávolítás, amelyet az eddig nem túl finnyás Franciaország vastag részvételével valósítanak meg. Bokassa egykori idegenlégiósként végül pont Franciaországban talál új otthonra. 1979-től '86-ig ott tartózkodik, majd mégis hazatért, ahol (elvben) halálbüntetés vár rá, amely alól végül felmentik. Palotája romjai közt tengette hátralevő pár évét. 1996-ban halt meg.

Georgiosz Papadopulosz

A görögök régi vágású egyenruhás diktátora 1967-ben vette át a hatalmat a hadsereg támogatásával, mivel Görögországban körülbelül akkora volt a demokraták elfogadottsága a katonák (és a közvélemény) körében, mint egy pörköltfesztiválon az vegetáriánusoknak. Papadopulosz nem is vesztegette az időt, a parlamentet feloszlatta, a politikai pártokat és a civil szervezeteket betiltották, a királyt pedig fél év múlva száműzte, amikor az ellenpuccsot akart végrehajtani ellene. A sztrájkot betiltja, általában az emberi jogokat korlátozza, aminek köszönhetően számos nemzetközi szervezetből kizárják Görögországot. Ezzel párhuzamosan rohamos gazdasági növekedés indul az országban, hiszen a nemzetközi jognál és emberi jogok egyetemes nyilatkozatánál jóval racionálisabban (értsd: profitorientáltabban) gondolkodó nemzetközi tőke csak úgy ömlik befelé az országba. Persze ez sem volt igazán elég, pláne a hálátlan görögöknek, akiket a '73-ban kikiáltott köztársaság sem tud lenyugtatni. Az olajválságot követő gazdasági válság végképp beteszi a kaput az irányító katonai junta előtt, akik átszervezéssel próbálják visszaszerezni a támogatásukat. Papadopuloszt leváltják, de utóda ugyanúgy vérbe fojtja a tüntetéseket, illetve a tetejébe külpolitikailag is teljesen elszigeteli az országot Ciprus megszállásával, illetve annak elvesztésével. Ezt már nem képes kezelni a katonatisztek csoportja, hazahívják a száműzött demokratákat. Papadopulosz viszont nem úszta meg, 1999-ben, 24, börtönben töltött év után hal meg.

Jorge Videla

Hose Armando Jorge Videlo akár egy brazil szappanopera rosszarcú sztárja is lehetne, körülbelül annyira is utálták, s nem csak a tévé előtt gubbasztó Eszmeralda párti nyugdíjasok. Jorge Videla számára sem jelentett túl sokat az emberi élet, nem is várható el egy 1.0-ás gondolkodású katonatiszttől. A későbbi vádak szerint szabályos koncentrációs táborokat létesített, politikai ellenfeleit és azok családtagjait eltüntette, csakúgy mint a hatalma ellen szegülőket. 1977 és '81 között volt hatalmon. Ezalatt a külföldi államadósság hatalmasra duzzadt , a szegények és a gazdagok közti különbség pedig óriásira nőtt. A kortársak által elnevezett Piszkos Háborúban több mint 10.000 ember tűnt, vagyis öltek meg Videla csapatai. Ezek megítélése változó viszont, hiszen ennek a tízezernek a jó része, szélsőbalos és szélsőjobbos gerillákból áll. Mindenesetre Videla 1981-ben átadja a hatalmat, így a falklandi bohóckodásban már nem mint diktátor vesz részt. Videlat elítélték, majd amnesztiát kap, amit 1998 óta házi őrizet váltott fel. Nyugodt élete van.

Ante Pavelić

A horvát usztasa mozgalom, egyben a horvát bábállam vezetője. Nem sokáig örülhetett ennek a tisztségének, mindössze 1941-45 között volt a "független" horvát királyság vezetője. Valójában persze a németek tartottak mindent a kézben, ami persze nem akadályozta meg Pavelićet abban, hogy több százezer szerbet tüntessen el a föld színéről (erről az oldalukról a szerbek is megmutatták hatékonyságukat) Emellett Pavelićnek és a németeknek gondja volt rá, hogy a Horvátország területén lakó zsidókat és cigányokat likvidálják. Lényegében mindkét népcsoport eltűnt az országból. A közeledő szovjet és partizán csapatok ellen elmenekül, előbb Rómába, majd Argentínában, végül Franco Spanyolországában telepedik le. Itt is hal meg 1958-ban.

Vidkun Quisling

A norvég nácik vezetőjének neve immár több mint hatvan éve összefügg a hazaárulással, kollaborálással. Miután Németország lerohanja Norvégiát 1940-ben, Vidkun Quisling lesz annak formális vezetője. Ő is, hasonlóan Pavelićhez csak egy báb, mégis Norvégiában ő személyesítette meg a megszállást. Ellentmondásos személyiség volt, hiszen a neves humanistával, Fridtjof Nansennel a húszas években humanitárius utakat szervezett az éhínség sújtotta Oroszországba, s közreműködött több százezer osztrák-magyar hadifogoly hazaengedésében. Katonai attasé volt Finnországban és a Szovjetunióban. Itt brit érdekeket is képviselt, így innen (is) jöhetett az a vád, hogy Qusiling a brit Intelligence Service-nek gyűjt információkat. A fiatal Quislinget ezután kicsapják a seregből, így állás nélkül marad. A harmincas években a náci eszméket egyre nyíltabban hirdeti, s megalapítja a Nasjonal Samling-t. A jelentéktelen szervezet és még jelentéktelenebb vezetője a német megszállással lépett fel igazán a történelem színpadára, hogy örökre a kollaborálással és hazaárulással azonosítsák a a nevüket. 1945-ben kivégzik.

Augusto Pinochet

Második listánk talán legismertebb alakja, Augusto Pinochet, egykori chilei diktátor. Igazából elfeledettnek nem mondhatnánk, hiszen utolsó éveire ismét megteltek vele a címlapok. Pinochet 1973-tól 1990-ig irányítja Chilét, 1998-ig pedig a hadsereg vezetője. Az alatt a majd harminc év alatt több ezer ember halt meg vagy tűnt el örökre. A "rend és béke országává" tette Chilét diktátora, amiben van is némi igazság. A korábbi zűrzavaros időszakot, a számos vidéken garázdálkodó gerillacsoportokat letörve valóban békét teremtett, igaz egy rettegő ország árán. Emellett gazdaságilag teljesen kiszolgáltatottá tette országát az Egyesült Államoknak.

Forrás:Style.hu